Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


https://www.facebook.com/groups/lovers.of.the.mountains/

Marmolada

Olaszország, Canazei Nehézség: B-C
Kép Hegység, csúcs, fal:
Dolomitok, Marmolada csoport, Punta Penia di 3.343 m
Kiindulópont
Rif. Pian dei Fiacconii, 2625 m
Teljes színtkülönbség:
A 750 m
Mászás:
450 m -
Időtartam:
A beszállásig: 1,5 óra
A mászás: 1-2 h
Lefelé: 1-2 h
Összesen: 5 óra

Kiépítés
Tűrhető Rossz Kiváló
Fekvés: Nyugatiba
marmatnez  

 

Marmolada csoport legmagasabb csúcsa: Punta Penia 

Reggel hatkor valahogy nem volt kedvünk felkelni, a reggeli trombitaszó pedig elmaradt.. Hét óra felé csak ébredezni és éledezni kezdett a társaság, odakint pedig tiszta égbolt tekintett le ránk. Akkor hát mégis csak meg kellene mászni ma a Marmolada legmagasabb csúcsát. Mire az autóval leparkoltunk a Marmolada csoport lábánál a Fedaia tavat lezáró gát túloldalán, már fél tíz felé járt az idő.

 

 

 

   

Kép

 

 

 Siettünk jegyet venni a felvonóhoz, és már a nyitott, római harci szekérre hasonlító "felvonófülkében" ácsorogva jöttünk rá, hogy véletlenül retur jegyet vettünk (7,5 euro/fő/oda-vissza).

 Nem késlekedhettünk, ha vissza akartunk érni az utoljára öt órakor induló felvonóhoz, ezért sietős léptekkel kanyarodtunk rá a menedékháztól jobbra, a felvonó túloldalánál induló 606-os turistaösvényre. Szerencsére a tömeg a felvonóval szemben látható kis csúcs felé kígyózott, így ma tempósan  haladhattunk, már amennyire a merev talpú bakancsaink engedték. Kietlen, sziklás területen visz az utunk, némi köddel és felhővel erősítve a holdbéli táj hangulatát, hatalmas, simává csiszolódott sziklatömbök között.

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 http://www.youtube.com/watch?v=94kL6NWm76I&feature=player_embedded#

 

 Hamarosan beérünk a hegyek közé és elénk tárul egy kisebb gleccser látványa. Nem tűnik veszedelmesnek, felületén sok a kavics, bátran neki is vágunk, a feltorlódott hegymászócsapatok ellenére. Hamarosan megtapasztaljuk, hogy mi is az, amin egyesek tanakodnak, vagy bátortalanul méricskélnek. A kavicsok alatt eleinte járható jeges-havas felület sík jégbe vált át, amin a lábnak eddig támaszt nyújtó kövek, kavicsok megcsúsznak - persze az emberrel együtt - és máris csomagostul, kavicsostul szánkázunk le a hegyoldalon. Mi a gleccser egyharmadáig jutottunk, mikor több méteres visszacsúszások kellemetlen, bőrnyúzó élménye után kerítettünk egy alkalmas  helyet a hágóvasak felvételére.   

 

 

 

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 Mások ezt már előrelátóan a megtették még a szakasz elején, de olyan is akadt, aki tapasztalatának vagy ügyességének köszönhetően vas nélkül is gond nélkül feljutott. Mi maradtunk a hágóvas, túracsákány kombinációnál, hevederekkel rögzítve azokat, akiknek nem jutott hágóvas, csak csákány. Legalább volt értelme a merev talpú bakancsokat fölvenni, így sem a hó, sem a félautomata hágóvas nem jelent akadályt. A gleccser tetején már vastagabb hóréteg fogadott, ahol kényelmesen felszerelkezhettünk az itt kezdődő ferrátára (V. ferr. della Marmolada). A könnyű láncos szakaszt hol a nyakunkba csöpögő olvadó hó, hol a szemerkélő eső, hol csak a hideg, a szél és a fagyos vaslétrák nehezítették.

 
Havas gerincen kamásliban vagy anélkül követtük tovább a sodronyköteleket, 
egyre nehezülő léptekkel és mire elfogytak a kötelek, magasabb lett a hó, mi pedig lassú léptekkel vonszoltuk magunkat előre a ritkuló levegőben. De már fenn voltunk a hegytetőn, az emelkedő csekély, a kilátás detto. A sűrű fehér felhő körülölelt minket a tériszonyosok szerencséjére.

Kép De ahogy néha kicsit oszladozott megpillantottuk a rácsos tartóból kialakított keresztet, ami új erőre sarkalva űzött mindenkit a ködbe vesző menedékház és a csúcs felé.

 Kép Ez már a Punta Penia, 3342 m magasan, örömteli csúcsfotózás, elmaradhatatlan csúcs-csoki és a felhő is kicsit szétnyílik, hogy láthassuk a Fedaia tó kékjét lent a völgyben. A menedékházban magyar szavakkal köszöntenek, almás rétes illatozik és jól esik egy kis meleg tea, még ha ez nem is az az igazi menedékházas gyógytea, aminek a csodájára járunk a szlovákiai Tátrában vagy a szlovéniai Triglavon. Rum viszont itt is akad, ha valakinek szíverősítő kell a lefelé vezető útszakaszhoz.
 Megint bolyongunk a felhőben, most már egymást is alig látjuk, de ez sem tart sokáig, egy újabb ferrátá kerül utunkba. Csak pár lépéssel odébb indult a lefelé vezető utunk, mint amin feljöttünk, de most a Marmolada nagy gleccserén (Ghiacciaio della Marmolada) levezető, a térképen szaggatott fekete vonallal jelzett úton haladunk. Már a ferrátáról látjuk az alattunk szétterülő, vészesen szétrepedezett gleccsert és csak reméljük, hogy lesz rajta átvezető út.

Kép

  A hóban jól kirajzolódó nyomok az egyik legszélesebb gleccserszakadékon vezetnek át. Reménykedünk és lassan, libasorban haladva figyeljük magunk körül és előtt a havat, hól bújnak meg a repedések. Feszült a társaság és ideges, mégse vesszük elő a kötelet, pedig azzal biztonságosabb lenne. Egy kisebb repedést át kell ugranunk, de a lejjebb következő nagy, amit fentről is láttunk, már keményebb dió. A mélysége félelmetes, az átvezető hó-ösvény pedig keskeny és jeges. Stabilnak látszik, de hogy elbír-e minket, csak tesztelés után derülhet ki. Jégcsákányok és hevederek segítségével biztosítjuk az élre törőt, majd egyenként biztosítással, vagy anélkül, ki-ki tériszonyától és biztonságérzetétől függően átevickél a tátongó mélység felett. Innen már nyugisabb az út, de csúszós, havas hegyoldalban mégse önfeledt a csúszkálás, mert a gleccser alja felé egyre gyakoribban a repedések (bizonyára itt már nagyobb a hőingadozás), és az ösvény mentén is látunk nem egy, igazán mély lyukat.

 

Kép     

Egymás nyomában haladva elérünk az alsó szakasz jeges, latyakos, kavicsos részére, ami nagyon emlékeztet arra a gleccserre, amin felfelé jöttünk, azzal a különbséggel, hogy ez olyan olvadt, és vizes, hogy nem nehéz rajta járni, csak a bakancsok lesznek csurom vizesek és persze a nadrág feneke, ami néha egészen közel kerül a talajhoz.
Előttünk feltűnik a menedékház, ahol a felvonó vár, de addig még át kell kelnünk néhány dombon, az idő sürget, a köd pedig úgy elrejti a turistaházat, hogy hirtelen egészen elbizonytalanodunk, merre is kell mennünk. Előreszaladok az utat keresve és azzal a céllal, hogy a felvonó elé "feküdjek", míg a többiek beérnek. Hatalmas sima felületű sziklák, olvadt hóléből képződött patakok, pocsolyák és tavak tarkítják az utat, és egyszer csak feltűnik a menedékház és persze a felvonó. Egyre fogynak az emberek, az idő már lejárt, a többiek mégse tűntek még fel az utolsó dombocskán. Még bevárnak a felvonósok két embert, mikor végre megjelennek társaim. Hevesen integetéssel ösztönzöm őket, hogy siessenek, amihez a felvonó személyzete is csatlakozik. Kép Végül öt után jó negyed órával mindnyájan a felvonón állunk, lejjebb verőfényes idő fogad, fáradt, de elégedett lelkünknek pompázik a tó kék vize. A parkoló melletti butikokban és éttermekben még jégkrém, sör és szuvenír ut
án nézünk, sőt kisétálunk a gát közepére, ahol egy kis kiszögelésben le lehet nézni a gát oldalára. Elégedetten tervezgetjük a kocsiban a vacsorát és ideje azon is elgondolkodnunk, hogy hova is megyünk holnap?

 

  "Fogj bele valamibe! Akkor nem ellenséged lesz az idő, hanem szövetségesed"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Marmolada, PuntaPenia, Olaszország.


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.